Én akkor is vidéki lány vagyok!

Mára kaptam időpontot a CIB Bankban a hitelszerződés aláírására. Tegnap mondjuk már elhatároztam, hogy nem írom alá, mert az alábbi linket illesztett be vki a beruházónkról, és elment a kedvem mindentől:

http://homar.blog.hu/2007/11/08/se_lakas_se_penz

Annyira félek, hogy elúszik a pénzem, hogy hihetetlen. Bár tudom, hogy ezt a lakást, melyről a cikk szól, már átadták, de gondolom nem a képeken látható formában.

Szóval elmentem a bankba, ahol 20 percet várattak, utána közölték, hogy április 14-től törleszteni kell ha kész van a ház, ha nem. Nem fizikailag, de ha a műszaki átadás 2008.12 hóban lesz meg, akkor az ápr 14-dec 31-ig lévő időre VISSZAMENŐLEG levonják a tőketörlesztést és kezelési költséget. Kíváncsi vagyok, hogy ha ezzel elsétálnél a PSZÁF-hez, akkor mit szólnának. Visszamenőleg fizetek törlesztést olyan időre, amikor még hitelem sem volt. Szép. És majd levonnak pár százezer forintot, úgyhogy jelezték is, hogy jobb, ha befizetem minden hónapban, mintha egy összegben vonnának le utólag.

Nagyon elkedvtelenít ez az egész dolog. Ha ezt előre tudom, soha nem vettem volna új lakást. Kicsit kezdek belefáradni az egészbe, pedig a harc még csak most kezdődik, mivel 2008.01-ben kellene átadni....És most tudom már, hogy nem fogják.

Na megyek hétvégézni, bár az időjósok szerinte egész hétvégén esni fog az eső:(

Szomorú, ennyit a csipke és galagonyaszedésről..

Mint mindig, ma is fáradt vagyok. 5 napos „pihenés” után nehéz visszaszokni a munkás hétköznapokba. Ezt a pihenést csak azért tettem idézőjelbe, mert az 5 nap alatt 1 volt az, amin ténylegesen pihentem.

 Pénteken nem tudom mit csinálhattam, mert egyáltalán nem emlékszem rá. Azt tudom, hogy este 8-kor telefonáltak Viktornak, hogy éjjel 1-re mennie kell dolgozni. Ilyenkor az ideg öl meg, hogy épségben haza is jöjjön. Emiatt alig aludtam. Elterveztük (vagyis inkább ő tervezte el), hogy ha reggel végez, már nem fekszik le és kimegyünk a Bükkbe sétálni egy kicsit. Csak hogy kiszellőztessem a pesti szmogos tüdőmet.

 El kell mondjam, hogy az erdő gyönyörű volt! Minden színben pompáztak a fák. Csatoltam is két képet. Ezeken jól látszik a színkavalkád. Elmentünk a Látókövekhez, ahonnan le lehet egy völgybe látni. Állítólag tiszta időben el lehet a Tátráig látni. Én úgy látszik sosem voltam még ott tiszta időben. Most is kicsit párás volt a levegő. De elhatároztuk, hogy jövő héten is megyünk. Csipkebogyót és galagonyát szedni.

Amikor jöttünk haza, rengeteg csipkebokrot láttunk. Szedtünk is néhány szemet és galagonyát is. Próbáltam teát csinálni belőle, de nem sikerült. Tegnap olvastam a neten, hogy ki kell szárítani és csak kb. 1 hónap szárítás után használható teának, akkor 30-40 fokos vízben kell áztatni 3-4 órán. Semmiképp nem szabad főzni, mert akkor a C vitamin tartalma elvész.

Egyszerűen semmire sincs időm mostanában. A mai az utolsó munkanapom a héten, este utazok haza é 5 nap nyugalom. Bár az egész 5 nap azzal fog eltelni, hogy virágot vásárolunk, utazunk, temetőt járunk és fázunk. A halottak napja nekem egyet jelent a hideggel, széllel, didergéssel.

Ez a szombati munkanap és óra visszaállítás teljesen összezavart. Vasárnap azt sem tudtam, hogy milyennap és hány óra. Korán felkeltem, hogy le ne maradjak a Hupikék Törpikékről, amit imádok (és ugye a munkanap miatt szombaton nem láttam). Vasárnap ¾ 8-ig vártam, de csak nem kezdődött. Úgyhogy elindultunk Viktorral „nagybevásárolni”.  A horoszkópom biztos megírhatta, hogy ne menjek vásárolni, mert nem állnak jól a csillagjaim,  de azt ki olvassa?! Én jól bevásároltam, vettem mindent, ami állítólag nincs otthon. Hazaértünk, kiderült, hogy  volt otthon még egy bontatlan sampon, bár én vettem, mert azt hittem nincs, ugyanígy jártam a ketchuppal, és a fűszerpaprikával is. Erre jött ráadásként, hogy nem vettem meg  a Nivea Q10-es kézkrémet, mert 847 Ft-ért kicsit drágálltam azzal a kis dobozzal. Ekkor megláttam a Kamill kézkrémet, ami alá ki volt írva, hogy 389,-. Gondoltam, inkább megveszem ezt, mert 2 hónapja vettem egy Nivea intenzív kézkrémet ugyancsak több mint 800 Ft-ért, és semmit nem ért. Még Viktor mondta is, hogy ez a Kamill mennyire jó, én meg megelégedtem magammal, hogy ilyen jó áron hozzájutok. Mivel Viktorom nem nagyon jó a pakolásban, mert képes a paradicsomot betenni az ásványvíz alá, néha pillantottam csak a kijelzőre, ahogy húzgálta a termékeket így pakolás közben. Otthon vettem észre a számlán, hogy 879,- Ft volt. Tehát megállapíthatom, hogy nagyon rosszul vásároltam. A nap további részében főztem húsos pennét, és pihentünk. Olyan gyorsan elröppent a nap, hogy tegnap már megint azt vettem észre, hogy a gép előtt ülök és dolgozok. Ebből áll az élet. Mondjuk tegnap olyan szintű fejfájás kínzott, hogy hihetetlen. Én gyógyszert csak akkor szoktam már bevenni, ha nem bírom tovább. Este 7-kor tartottam ott, hogy nem bírtam tovább. Bevettem egy Advilt, a zselatinos félét, de egyszerűen nekem nem akar használni. Az egy dolog, hogy 1 óra hosszáig feküdtem, akkor már fal fehéren, és még a gyomrom is kavargott már, olyan fejgörcsöm volt. Aztán fél 9-kor kezdett jobb lenni. 1,5 óra múlva. Azt már kétségbe vonom, hogy a gyógyszertől lett-e jobb, mert azt azzal reklámozzák,hogy milyen gyorsan hat. Hát nem tudom....Most vettem be másodszor belőle, de első alkalommal egyáltalán nem használt, most pedig megállapíthatatlan, hogy a pihenéstől lett jobb, vagy valóban a gyógyszer használt.

Ma reggel amikor felkeltem elhatároztam, hogy gyalog megyek a Stadionokig. Jó 10 perc séta otthonról. Mivel szemben lakom leendő otthonommal, gondoltam megnézem hogy áll az építkezés. Viktor akart menni a kínai piacra valami olcsó polár garbót venni dolgozni, így felajánlotta, hogy eljön velem ház-tűz nézőbe, elkísér a metróig és onnan visszamegy a piacra villamossal. Szerencsére a ház fel van állványozva, vakolásra készen áll. Az első emeletem vettem lakást, így be lehetett látni, főleg úgy, hogy a szobában mindkét ablak tárva nyitva volt és a nappali erkélyajtaja úgyszintén. Már le van festve a lakás, kapcsolók és konnektorok felszerelve. Ez valamilyen szinten megnyugtat. Jövő hét pénteken kell mennem hitelszerződést aláírni. És sajnos megint fizetni. Rájöttem, hogy új lakást csak az vegyen, akinek tényleg van pénze. Fogalmam nem volt róla, hogy ennyi fizetnivaló lesz. Most is kapásból 60 ezer Ft, hogy vagyok olyan jó és hitelt veszek fel. Jóformán ott tartok lassan, hogy hónapról hónapra élek, a lekötésemhez meg nem nyúlhatok, mert még 620 ezer Ft-ot be kell fizetnem, és ezen felül még 150 ezer Ft a közműfejlesztési díj.  Ja és még nem vettem meg a csempét a fürdőszobába és a műkövet a nappaliba. Vettem egy pénznyelőt. De tudom egy használt lakással sem jártam volna jobban. Bár ki tudja? Csak épüljön fel és költözhessek!

Péntek van, mégis olyan, mint a csütörtök. A holnapi naphoz már egyáltalán semmi kedvem, már ha belegondolok, hogy mennyi munka vár holnap is, eléggé elmegy a kedvem.

Viszont szerdán újraindult az építkezés, így remélem hamarosan tényleg költözhetek. Már elég nehezen viselem ezt az albérletesdit. Néha olyan jó lenne egyedül leülni TV-zni, de hiába...Reggel sem azért kelek fel, mert csörög az órám, hanem mert a csörgést csattogást kell hallgatni. A TV-m, vasalóm, hajszárítóm, számítógépem, tefőzőm, de még a mosópor, öblítő, fogkrém, sampon, testápoló, stb, egyszóval minden, mintha közös lenne. Utálom ezt. Nem értem, nem vagyunk mi egy család?! De ha minden jól megy, akkor március-április körül költözök.

Ma nőgyógyásznál voltam. Emiatt a csőcselék által csinált cirkusz miatt nem mertem egyedül elmenni, ezért Viktor eljött velem, mert még a Blahán is megállítottak egy villamost. Nem akarok ebbe belefolyni, mert semmi kedvem, hogy pocskondiázó kommenteket kapjak a véleményem miatt, de nehogy már néhány száz unatkozó, lusta csőcselék miatt nekem kelljen plusz köröket tennem ha el akarok jutni vhová. Meg ne merjek kimenni az utcára?! Miért nem hagyják már, hogy közéjük lőjenek a rendőrök??? Biztos nem mennének utána hidat foglalni. MIlyen jogon ütnek lánccal egy rendőrt és milyen jogon borogatják fel normális emberek autóit? Ezeknek mindent lehet? 

Na de az orvos a lényeg. Odaértünk és leültünk várakozni. 10 perc után kijött egy fiatal, 17-18 év körüli lány és a barátja, ő sem volt több 20-nál. A lány kis fehér topban, ki volt az egész dereka, enyhén szólva is úgy festett mint egy könnyűvérű lány. A fiú viszont a kontraszt, teljesen jól szituált, kedves arcú. Együtt jöttek ki a vizsgálóból. Már furcsa, gondoltam, főképp amikor megláttam, hogy a lány ideges és kicsit könnyes a szeme, de nem sír! A fiún semmi sem látszott, kedvesen nézelődött. Aztán hallottam, hogy az asszisztens mondja nekik, milyen vizsálatokra kell mennie, a kórházi beutalót  is megkapta. Ebből még semmi nem derült ki. Azonban a következő állomás az elbeszélgetés, ahova már ma mehettek. 3x kell elmenni és beszélgetni vkivel, vagy vkikkel, hátha meggondolja magát.  Egy gyerek.... igazából, már amikor kijött és az arcára néztem tudtam. És abortusz. Rájöttem, hogy az élet annyira kiszámíthatatlan. Vannak emberek akik több évtizedeg szenvednek egy gyerekért, mint nagynénémék. És nekik egy baj volt csak. Megfogalmazása: összeférhetelenség. Mindkettőjüknek lehetett volna gyerekük, másoktól. De nekik egymástól soha. És itt van egy fiatal lány, rögtön látszik rajta, hogy nem készült fel egy gyerekre, de szerintem egy abortuszra sem. És ami meglepő, nem volt rossz érzésem vele szemben. Amíg gyerekek fogannak úgy, hogy az ember lánya fogamzásgátlót szed, de beleesik abba az 1%-ba, akinek pechje van, és aki gyógyszer mellett is terhes lesz,addig nem tudok senkit elítélni. 2 ismerősöm lett így terhes az elmúlt 3 hónapban. Kicsit elgondolkodtató. Hol itt a biztonság?

Mindenesetre én is túl vagyok a vizsgálaton, Viktor nagyon édes volt, úgy izgult, mintha neki kellett volna bemenni és széttárt lábakkal befeküdni egy férfi elé. És úgy tartotta bennem a lelket, mintha szívműtétre indulnék:) Rájöttem, hogy vannak férfiak, akik annyira aranyosak, és imádnivalóak. És szerencsére nekem is van egy ilyenem:)

Sajnos a blogom ilyen formában marad, mert senki nem sietett a segítségemre, hogy vhogyan szépítsek rajta:(

Ma nem volt kedvem felkelni. De rájöttem, hogy nem is kellett volna. Egész nap fáradt vagyok és "sípol" a fülem. Vagy vmi hasonlót érzek.

Múlt héten írt a volt barátom, hogy találkozzunk. Mivel már legalább 3 hónapja nyaggat ezzel, ráálltam, hogy rendben ma találkozzunk. És mivel semmi kedvem nem volt hozzá, ráadásul nem is közöltem Viktorommal eme felvetést, így két napja lapítok, mint nyúl a fűben, hogy talán ha eltűnök (ami abból áll, hogy ezekből a továbbküldős mailekből is kihagyom, mert általában ezekre válaszol), akkor elfeledkezik a dologról. De bejött. Szerencsére. Már több mint 1,5 éve szakítottunk, de egyszerűen mindig kitalál vmit és ír. Na persze hibásnak is tekinthetném magam, mert olykor válaszolok, de mentségemre szóljon magamtól sosem keresném... Főképp mert tudom, hogy Viktor kikészül még a gondolattól is, hogy egyáltalán csak szóba álljak vele. Az a baj, hogy nem nagyon értem mit akar. 4 év után szakít velem, mert nincs jövőképe. Hagytam menjen. Nagy nehezen túljutottam rajta. És mióta tudja, hogy túljutottam rajta, folyamatosan ír, olykor fel is hív. De miért? Ráadásul néhány hónapja összejött egy lánnyal, aki 20 éves, bár Misi 1 híjján 30. Kora miatt vannak előítéleteim, de lehet, hogy tévedek. Minden esetre én azt hittem, hogy egy barátnővel majd eltűnik és elfelejti a mail címemet is, de azt hiszem tévedtem.

Lassan megyek haza. Fél óra...Már annyira éhes vagyok, hogy lehet attól sípol a fülem is...Minden dugikekszemet megettem, amit csak találtam a fiókjaimban.

Segítséget szeretnék kérni az idetévedt látogatóktól:) Szertném eme ingerszegény blogomat szebbé tenni, de az útmutató alapján sajnos nem tudom mit is kellene csinálnom.

Ha valaki el tudná nekem magyarázni annak tudatában, hogy én csak felhasználói szinten ismerem a számítógépet és nem vagyok számítástechnikus nagyon megköszönném.

Tehát én az ilyeneket nem értem (ez csak egy kivett rész a hogyan szerkesszünk Blog sablon leírából amiből semmit sem értettem): 

Így néz ki egy átlagos tag:

<h1><blh:blog_name nourl=”1” /></h1>

Az éles oldaon ez jelenik majd meg helyette:

<h1>Inda gépház</h1>

Nagyon nagyon hálás lennék a segítségért.

Előre is köszönöm!

Reggel 5-kor keltem, hogy felérjek időben Pestre és dolgozhassak. Úgyhogy megint vonatoztam 2 órát.

A hétvégém jól telt, bár meglehetősen gyorsan. Szombaton elmentem, hogy legalább 5x-re nekifussak a nadrágvásárlásnak. Nincs nagy vágyam egy barna nadrágot szeretnék. 2 szatyor ruhát vásároltam, mondanom sem kell, nadrág nem volt benne.

Azután hazamentem és jött a legnagyobb feladat. Meg kellett fürdetnem az ebemet. Ugyanis van egy pekingi palotapincsink, aki minket választott családjául. 5 éves volt, amikor otthagyta a tőlünk 5 percre lakó családját és kapunk előtt állt, mint egy kis madár. Befogadtuk, azóta minket boldogít (már 4 éve). Ja és a macskánkat. Ugyanis utálják egymást. Szóval fürdetés, szárítás. Előbbit kivételesen nagyon jól viselte. Meg is lepődtem. Persze folyamatosan mondogatni kellett neki, hogy " nagyon ügyes vagy, a legügyesebb kutya a világon", stb. A hajszárítás nem ment ilyen jól. Folyamatosan meg akarta harapni a hajszárítót, utána észrevette, hogy én irányítom a dolgokat, ezért a kezemre vicsorgott. De sikerült és nagyon szép puha szőre lett. Jövő héten meg következik a macska, na az durvább lesz, ezért nem is vállaltam be egyszerre a kettőt.

Miskolc-Tapolca:Selyemszökőkűt a csónakázó tavon

Sajnos nem jutottunk ki hétvégén Lillafüredre, mert Viktor megint szólította a kötelesség és berendelték dolgozni. Így rávettem szüleimet, hogy azért mégis nézzük meg milyen az ősz kinn a természetben és ne ablakon keresztül figyeljük ahogy lehull az összes levél a fáról. Sétáltunk egyet, és elkövettünk egy nagy hibát: vettünk lángost. Mondanom sem kell, 5 harapás után éreztem, hogy vmi nem stimmel, utána egész nap nem bírtam enni. Apa szerint nem volt megsülve rendesen. Ebbe miért mindig nekem kell belefutnom?!

Kacsa a csónakázó tavon

És mielőtt Tapolcára mentünk volna, bementünk "virágföldet" venni a Corába. Tudtam, hogy ha odamegyünk, akkor abból nem csak virágföld lesz, de mind1. És életemben előszöre vettem kókuszdiót. Este Viktor és Apa közös erővel próbálták felbontani, nem részletezem milyen eszközöket vetettek be. És nagy csalódásomra, semmi extra nem volt. Nem értem miért?! Nem volt kókusz íze egyáltalán. Mintha vizet ittam volna, és a kókusz is kemény volt és ízetlen. Csalódtam.

Péntek van...utazok. Megint...

Három éve lakok Pesten, szüleim, párom, egész családom Borsodban, Miskolcon.

Miskolc számomra a legszebb város. Lehet velem erről vitázni, de nem érdemes:)

Mostanában egyre jobban vonz a gondolat, hogy hazaköltözzek. Nem szeretem Pestet, mert koszos, büdös és már utálom a tömeget.

Annyira egyedül érzem sokszor itt magam, hogy úgy határoztam, elkezek blog-ot írni. HOgy ez fog-e segíteni abban, hogy kiírva magamból a gondolataimet jobban érezzem magam, nem tudom. De próbálkozok.

3 óra múlva már otthon leszek, csak a 2 óra vonatozást kell túlélnem, amit utálok. Utálom ahogy bámulnak az arcomba az emberek. A mellettem ülők sörözéséről, horkolásáról, nyárcsorgásáról nem is beszélek...

Az állomásról pedig megyek a manikűröshöz, mert ma nem volt jobb dolgom, mint hogy a körmömet kapargassam és porcelánt rágcsáljak, így nem maradt belőle semmi. Gondolom boldog lesz a látványtól...:)

Hétvégén kimegyünk sétálni Lillafüredre Viktorommal. Ilyenkor ősszel gyönyörű az erdő.

Aztán hétfőn folytatás....