HTML

Én akkor is vidéki lány vagyok!

Egy lány vagyok csupán a sok közül, Ki vidékrôl a városba kerül. Bár úgy döntöttem, itt is maradok, Én akkor is vidéki lány vagyok.

Friss topikok

  • gaben: Hát ez sajnálatos. Le kell ordítani a fejét az ilyen nyanyeszoknak. Az a jó ha már ő is kiabál, na... (2007.11.20. 16:36) Belviszájok
  • Gyöngyösi Szilvia: Szia! Szerintem nem is olyan rossz a blogod. Beleolvasgattam , de csak úgy néhány sor néhány bejeg... (2007.11.06. 10:09) Vásárlás...

Linkblog

Hétvége

2007.11.12. 12:46 :: Camila

 
Szép napot mindenkinek aki idetéved!
 
Nagy örömömre leesett az első hó. Nagy bánatomra el is olvadt. Rájöttem, hogy imádom a telet, de arra is, hogy minden téli sporthoz teljesen analfabéta vagyok. Imádnék korcsolyázni, de nem tudok megállni a lábamon, valamint imádnék síelni is, azt viszont sosem próbáltam:) 25 évesen vajon meg lehet még tanulni korcsolyázni? Bár tudom az első esés után lenn maradok a jégen és kúszok-mászok majd:( Mindegy azért megér egy próbát, hogy totálisan hülyét csináljak magamból.
 
A hétvégém botrányosan indult. Nagybátyámmal indultam volna haza. 4-kor telefonált, hogy akkor indul Csepelről, én induljak a Keletihez, várjam ott előtte és felvesz. Fél 5-re odaértem, felhívtam, mondta, hogy mióta beszéltünk még 1 km-t sem ment, olyan dugó van, várjak türelemmel. Rettentően fújt a szél, hideg volt, én meg ott álltam félcipőben és azt hittem odafagyok. 1 órát bírtam így állni, de amikor már szó szerint nem éreztem a lábfejem, felmentem az albérletbe és mondtam, hogy jöjjenek el értem, mert én ugyan nem fagyok szét. Fél 7-re sikerült odaérniük és elindultunk végre haza. Miskolctól 40 km-re azonban besoroltunk egy végeláthatatlan kocsisorba az autópályán. 1 óra hosszat araszoltunk, amikor odaértünk a gócponthoz, baleset volt. Hulla fáradtan, 9-re értem haza, vonattal fél 5-re otthon lettem volna. Remek.
 
Szombaton szüleim elmentek Szlovákiába kirándulni, voltak Kassán, a Szepesi várba, Betlérben. Azt mondták, hogy gyönyörű volt az erdő, ott már minden havas. Mi Viktorral kimentünk a Bükkbe a megbeszélt csipke és galagonyaszedésre. Vittük a kis ebet is, aki a póráza megcsörgetésétől olyan extázisba került, hogy alig bírtunk vele. Annyira izgatott volt, hogy Szentlélekig tüsszögött. A Bükkben volt egy kis hó, már szombat reggel, pedig akkor még hóesésnek se híre, se hanva nem volt. Sziszivel nem lehetett bírni, Ő ugyanis nem óhajtott egy helyben állni, amíg mi „szüretelünk”. Úgyhogy ott kellett Viktor magányára hagynom a csipkebokor közepén és elmentem a kutyával sétálgatni. Minden fát és bokrot lepisilt. Már az agyamra ment. Aztán amikor elindultunk haza, hazáig aludt a kosarában. Utána megmostuk a csipkét és a galagonyát, csináltam kaját és pihentünk.
 
Vasárnap elmentünk vásárolni, bokacsizmát akartam venni, hogy ne kelljen folyton magassarkúban járnom, de semmit sem találtam. Viktor melegítőt akart venni, ő sem talált. Megmaradt a pénzünk. Jóformán a fél napot elvette ez a bevásárló körút. Nagyon fáradt voltam, és nem is voltam túl jó. Ekkor már 2 napja nem aludtam, fél éjszaka fel voltam és fetrengetem, és az egyik boltba úgy megszédültem, hogy teljesen kivert a víz. Az hogy 3 napja nem is ettem semmit, már csak ráadás. 3 napja szedtem antibiotikumot és otthon megnéztem mik a mellékhatások. Fel volt sorolva 1000 dolog. Gyomorfájás, étvágytalanság, hányás, hányinger, heves hasmenés, bélpanaszok, melyekkel azonnal orvoshoz kell fordulni, mert vmilyen bélbetegséget okoz a gyógyszer, álmatlanság, feszültség, szédülés, minden. Többet árt, mint amit használ. JÓ, abba is hagytam, nem szedem. Csak nem tudom, hogy ilyen nőgyógyászati bajokra mit szedjek akkor. Mert ezt írta a doki. Hallottam vmi áfonyakapszuláról, csak nem tudom, hogy jó lenne-e erre amire ezt kaptam, de ártani gondolom nem ártok vele.
 
Na a ma reggeli utazásom mindenen túl tett. Egy nő mellett ültem, akinek olyan szájszaga volt, hogy nem tudtam merre forduljak. Még ki sem értünk Miskolcból, amikor megindult a bélműködése, és kb. 3 percenként szellentett egy akkorát, hogy azt hittem kifordulok az ülésből. És ha ez még nem lett volna elég, a hátsó „szomszédember” olyan velőtrázó horkolásba kezdett, hogy az MP3 lejátszót nem tudtam olyan hangosra venni, hogy ne halljam. Ráadásul utálom is hangosan hallgatni, mert engem is idegesít, ha azt kell hallgatnom amit más hallgat.
 
De megint kezdhetek egy hetet, ami szerencsére csak 4 munkanapból áll, mert pénteken megyünk Viktorral Debrecenbe wellness-ezni. Remélem jó lesz. Megnézzük a Da Vinci kiállítást és Munkácsynak is van kiállítása ott. Biztos szép lesz. Legalább is remélem.
 
További szép napot mindenkinek!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://camila.blog.hu/api/trackback/id/tr38226353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása